Életek a bolygónkon

    Az őszi szünet előtt a hetedik évfolyam mindegyik tanulója megnézte biológia órákon (és sokan otthon is) David Attenborough „Egy élet a bolygónkon” címmel megjelent legújabb filmjét, mely ezúttal nemcsak gyönyörködtet, hanem figyelemfelkeltő is egyben. Sokkoló őszinteséggel mutatja be az elmúlt évszázad és a következő évszázad eseményeit, melyek nagyon elkeserítőek a globális környezetei problémák tekintetében. 

BIORICH - Öko, bio - A környezetvédelem - A gyerekek és a környezetvédelem

   Ami azonban biológia szakos tanárként a legjobban megdöbbentett, az a gyerekek filmről írt fogalmazásaiból elém táruló kép. A beadott munkák mind arról tanúskodtak, hogy a sokszor felelőtlennek és nemtörődömnek titulált gyerekek nagyon is érzékenyen, értőn és nagy-nagy empátiával viseltetnek a világ dolgai iránt (is), és tiszta lelkük, őszinte rácsodálkozásuk, eltökéltségük talán még megállíthatja, visszafordíthatja a visszafordíthatatlannak tűnő folyamatokat, melyet a brit természettudós felvázolt. A fogalmazások közben természetesen volt, hogy az örömtől, volt, hogy a meghatottságtól könnyeztem, de természetesen a nagyon kedves gyermeki „aranyköpésekből” sem volt hiány, így aztán csakúgy, mint a film megtekintése közben, az irományok olvasása közben is felültem a lelki hullámvasútra.

   Legszívesebben minden írást változtatás nélkül közszemlére tennék, de az majdnem 100 oldal terjedelem lenne, így csak csemegéztem a számomra legemlékezetesebbek közül, melyek így talán „kedvcsinálóként” is szolgálhatnak a film megtekintéséhez:

 

„Nekem nagyon tetszett ez a természetfilm. A legjobb az volt benne, hogy David Attenborough, aki csinálta ezt a filmet mind átélte azokat az élményeket, amikről a film szólt. Nekem nagyon szimpatikus volt mind a film és mind a bácsi is. Nagyon irigylem, hogy ennyi élményben lehetett része, és hogy ennyi állatfajjal találkozott. Az elején nem tudtam azt mire vélni, hogy én, amíg a bácsit 70 évesnek gondoltam ránézésre, kiderült, hogy 93. Na de a filmről… Már az eleje úgy kezdődött, hogy onnan nehéz lett volna elülni. Nagyon lebilincselő volt.  Már a legeslegelején voltak olyan részek, amin eléggé meghatódtam. Hát még a közepe fele...” (Heinbach Lili, 7.d)

 

Milyen hatással volt rád?  

Különleges. Egyszerre éreztem csodálatot és szomorúságot, félelmet, bizonytalanságot és boldogságot. Nem tudom megmondani miért, de hiszek benne, hogy van visszaút! Mert senki nem akar ilyen világot magának, a gyerekeinek, családtagjainak.. Nemde?  

Ezért bízom az emberekben, hogy tudnak egy kis empátiát mutatni a Föld felé, vagy legalább a saját fajuk felé, és összefognak, egy családként egy közös célért, ami nem kevesebb, mint az emberi faj megőrzése, a Föld megkímélése, egy újabb krízistől.  

Ajánlanád -e másnak a filmet? Miért?  

Ez nem is kérdés! Sosem gondoltam volna, hogy egy természet filmre valaha is azt mondom; De most mégis azt mondom: EZT MINDENKINEK LÁTNIA KELL! Mert benne van minden, amit mástól ennyire jól sosem fogsz hallani, csakis egy olyan profitól, mint David Attenborough, aki majdnem egy egész emberöltőn át nézte, ahogy a Föld változik, és ahogy az ember “hatalma” egyre csak nő fölötte. Ő tett azért, hogy a Föld jobb világ legyen, nekünk, az újabb generációnak is így kell cselekednie! Mert itt élünk, és kell élnünk még egy jódarabig, csak máshogy.. A többi fajjal együtt, egységben, békében, nyugalomban!”  (Kuti-Hajdufy Zsófia, 7.d)

 

„Nekem nagyon tetszett ez a film, nagyon értelmes, szimpatikus volt David Attenborough. Annyira érdekesen, változatosan adta elő, hogy annak is nagyon tetszett, akit amúgy nem érdekelnek a természetfilmek. Rengeteg rész volt, ahol legszívesebben elbőgtem volna magam; ahol a kivágott fák halma közt, egyetlen fán mászott az orángután, keresve élőhelyét; ahol a jegesmedve a teljes ürességben úszott és ahol mutatták, hogy a gyönyörű korallzátonyból hogyan lett óriási nagy semmi. A válaszom arra a kérdésre, hogy miről szólt a film, az, hogy egy emberöltő alatt teljesen tönkretettük a Földet. És hogy mennyire igaz az, hogy a Földet nem az apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.” (Takács Rebeka, 7.d)

 

„Ez a film arról szólt, hogy David Attenboroughnak az életében mi történt, hova utazott és ezekkel együtt az emberiség fejlődéséről is beszélt, a 93 éves természettudós. David Attenborough filmje 2020 októbere óta látható. A filmet tanúságtételnek szánja, és a jövő generációinak akar üzenni vele. A saját életének az eseményeit leírva mutatja be, hogy az emberi faj mekkorát hibázott azzal, hogy a Földi élet fenntarthatóságát felborította. Pedig az emberek létezése is a bolygó biodiverzitásán múlik, ami Attenborough szerint lassan és észrevétlenül tűnik el. Nagyon ijesztő képet fest a jövőről, de arra is ad tanácsot, hogy az emberiség hogyan tudja helyrehozni a saját hibáját.” (Czeglédi Gergely, 7.b)

 

 „A természetnek egymillió évnyi vulkanizmus kellett ahhoz, amit mi a gyárakkal és sok más környezetszennyező dologgal 200 év alatt értünk el. Egyre jobban olvad a jég. Nagyon mély globális nyomot hagyunk.  A tavakat szennyezzük. Az emlősök csak 4%-át teszik ki a vadon élő emlősök, az emberiség az 1/3-át, a tenyésztett emlősök pedig a 60%-át. A vadállatok száma a felére csökkent. A jelen állás szerint, ha nem változtatunk rajta, 2100-ra bekövetkezik a 6. tömeges kihalás. Minél tovább halogatjuk, annál nehezebb lesz tenni ellene. Vissza kell állítani a természetes egyensúlyt. Elsőnek a hollandokról kell példát vennünk. Ha a jövőben minden napenergiával működne, kevesebb húst fogyasztanánk, a városok tisztábbak lennének, a természet újra a régi lenne. Meg kell tanulnunk a természettel együttműködni. Szükség van emberi bölcsességre is. De végső soron a természet újjá fog épülni velünk vagy nélkülünk. Még megvan a lehetőségünk helyrehozni, amit elrontottunk.” (Gönczi Hanna, 7.c)

 

 “Kicsit furcsa lehet, hogy Attenborough nem említ olyanokat, hogy ne égessük feleslegesen a lámpát, ne pazaroljuk a vizet, vagy, hogy ne nagyon használjunk nejlon zacskót. Csak olyanokat említ, amik nagy változások, és egy ember biztosan nem tudja megcsinálni egyedül, csak ha összefogunk, mindannyian emberek és cégek, és odafigyelünk a körülöttünk lévő természetre. Én nagyon tudom ajánlani a filmet, szerintem mindenkivel meg kellene nézetni, és utána bezárni egy szobába fél órára, hogy eméssze meg a látottakat, és hogy döntse el, hogy a Föld javulása mellett vagy ellen van-e."   (Kovács Dóra 7.b)

 

“Hihetetlen, hogy milyen elbűvölő tud lenni a természet! Az északi jégtakaróktól, a trópusi vizeken, és erdőkön át a sivatag homokjáig mindenhol megtalálhatók élőlények. A gyönyörű tájképek, és az állatok maga a természet csodái. Rám nagyon mély hatással volt. Eldöntöttem, hogy segíteni fogok a környezetemnek, fákat fogok ültetni. Kicsit megrettentem a jövőbe látós résztől, és az juttatott erre a döntésre.” (Lendvai Szabolcs, 7.a)

 

„Nekem nagyon szimpatikus volt David Attenborough, mert látszik rajta, hogy figyelemre méltóan szereti azt, amit csinál. Minden erejével azon van, hogy amiben hisz azt igen is megvalósítsa és ez szerintem csodálatos. Ez a film számomra abban különbözött a többitől, hogy nem egy olyan narrátor mesélte mindezt el, aki csak felolvasott egy szöveget, hanem egy olyan ember, aki a saját szemével látta mindezt.” (Ézsiás Dóra, 7.d)

 

„Mindenkinek ajánlom a filmet, főleg azoknak, akik szeretik az állatokat. Ha alapvetően egy gyerek meghallja azt a szót, hogy természetfilm, valami unalmasra gondol, de ez teljesen más.” (Hegyi Szonja, 7.d)

 

„Nekem a filmben azok a jelenetek tetszettek a legjobban, amikor a nagy, kitudja hány százéves fát kivágják, mert nagyon szomorú. Érdekes hallgatni azt a nagyon sokat látott 93 éves felfedezőt, aki elmeséli mikor és hogyan jött rá hogy a természet romlik, az állatok kipusztulnak, a sarki jégsapka olvad (és a legkevesebb hogy hiszünk neki mert lovaggá ütötték, ahhoz meg tudni kell valamit). […] Mindenkinek ajánlom a filmet, mert garantáltan megváltozik tőle az ember világképe. Olyannak mutatja a természetet, amilyen. Szép, tiszta, élettel teli, és mindenki érdeke, hogy ilyen is maradjon." (Korbel Ambrus, 7.b)

  

„Nagyon tetszett, ahogy bemutatta időrendben a rombolás folyamatát. Mindenre bemutatott egy-egy példát, amivel élete során találkozott. Azt is nagyon értékelem, hogy mennyi mindent tesz az emberiségért ezzel a filmjének az elkészítésével is.” (Budai Benedek, 7.c)

 

„Nagyon érdekes hatással volt rám, ugyanis utána a Liával elkezdtünk csinálni egy olyan lapot, hogy mentsük meg a földünket amin igazából az állt, hogy akit érdekel a bolygónk az jöjjön el pénteken azaz október 23-án szemetet szedni velünk igazából ennek az volt a célja egy kicsit megtisztítjuk a várost ugyanis nagyon sok szemét van de viszont sajnos körbe adtuk ezt a lapot alig egy két ember írta fel magát én ezt eléggé szomorúan fogadtam, de viszont mi akkor is kimegyünk szemetet szedni, hogyha senki nem jön. Nagyon örülök, hogy ilyen hatást gyakorolt rám és majd valamikor a közeljövőben az osztályba szelektív kukákat is fogunk csinálni karton papírból és mi majd gondoskodunk a kiürítéséről, hiszen végülis így is újrahasznosítjuk az anyagokat lesz majd papír és műanyag meg egy sima szemetes. Szerintem ha mind összefogunk jóvá tehetjük amit elrontottunk jobb hely lesz a Föld.” (Németh Anna, 7.a)

 

„Ez a film nekem nagyon tetszett, nem volt benne olyan rész ami úgy „legjobban” tetszett volna. Rájöttem arra hogy igenis kell tennünk valamit, mert ha egy olyan bolygón akarjuk leélni az életünket ami hasonlít a Paradicsomhoz akkor tennünk kell érte. Mert én egy szép helyen akarok felnőni; egy olyan helyen, ahol, hogyha egyszer meghalok, tudom, hogy a gyerekeim, unokáim stb. jó helyen lesznek és nem fogja őket veszélyeztetni a globális felmelegedés. Mindenképpen mindenkinek ajánlom ezt a filmet, de legfőképpen a kormányfőknek mutatnám meg szívesen, mivel nekik van hatalmuk az ország felett és ők tudják leginkább befolyásolni azt, hogy merre halad ez a világ.” (Gombor Lilla, 7.b)

 

„Most már teljesen más szemmel nézem a világot. Szeretnék kevesebb húst enni ezzel megóvva a környezetemet (de ez nem azt jelenti, hogy vegetáriánus szeretnék lenni). Odafigyelek a szemetelésre, ha látok szemetet a földön akkor kidobom a kukába. Szelektíven gyűjtjük a szemetet, de mondjuk ezt már a film előtt is így csináltuk. Nekem nagyon tetszett ez a film. Mondjuk én eleve szeretem a természetfilmeket, de ez volt eddig a legjobb amit láttam. Érzelemdús és megható volt. Én nagyon tisztelem azokat az embereket akik ennyire tesznek a világért, az állatok erdők megóvásáért.” (Heinbach Fanni, 7.d)

 

„ Én nagyon sok filmet néztem már tőle és mindegyikről csakis jót tudok mondai mert lelkesít, késztet a jobbra és magabiztosságot ad. Maga David Attenborough is egy bíztató példakép, nagyon dicséretre méltó hogy nem adta fel pedig elég sok dolgot átélt, ami nem biztos, hogy kellemes volt neki. Abba is jó belegondolni hogy megtisztel minket egy 93 éves bölcs ember azzal, hogy nekünk és a Föld védelmezésének szenteli az életét. Engem mindig megráz az hogy miket képesek egyes emberek művelni, de ez a film nem csak megrázott, azóta is tart, hogy megnéztem (pedig bevallom eltelt azóta egy pár nap) egy olyan érzés ez, amit nem tudok megmagyarázni, mert annyira különleges. Boldog vagyok hogy vannak emberek, akik ezért élnek, hogy az emberiséget a jó útra tereljék. Nagyon ajánlom másoknak, rendkívüli volt. Több filmje is van, amiket szintén tudok ajánlani, de ez azért fontosabb most, mint a többi mert más filmjei élőhelyekről és azok csodálatos túlélőiről szolnak, de ez kifejezi a mai világ súlyos bűneit és bemutatja, hogyan tudjuk jóvá tenni azokat.” (Kránicz Glória, 7.b)

 

„A filmben az tetszett, hogy nagyon szép természeti képeket mutat, elgondolkodtató a mondanivalója és nem csak kritizál, hanem tanácsokat is ad. Érthetőek benne az összefüggések az ember pusztítása és a természet között.  A film érdekes is volt, lekötötte a figyelmemet, nem volt unalmas, mint egy dokumentumfilm. 

A film sokkoló volt. Tudtam korábban is, hogy ez probléma, de most jöttem rá igazán, hogy mi gyerekek is tudunk ez ellen tenni, csak meg kell győzni szüleinket. Olyan dolgokra jöttem rá, amik károsítják a természetet, amit eddig nem tudtam. 

David Attenborough egy tényleg ezzel a témával foglalkozó ember és ezáltal komolyabban vehető a véleménye, mint egy olyan embernek, akinek a beszédét sokan hallgatják, de nem jártas a témában.” (Juhász Máté, 7.b)

 

„Ahogyan kezdődött úgy is zárul a film, Csernobillal. Megmutatja hogy Csernobilban a katasztrófa után nem lett teljesen lakatlan a terület. Olyan erővel vette vissza a környezet a tragédia után elnéptelenedett területet, amilyen erővel elvették tőle. A film azt akarja elmondani, hogy a Föld képes egyedül meggyógyítani magát, de amit elrontottunk, azt segítenünk kell helyrehozni.” (Éri Péter 7.a)

 

 

„Olyan dolgokkal állított szembe, amiken eddig alig gondolkoztam el. Bűntudatom volt, mert azt éreztem, hogy én is segíteni tudnék és eddig mégsem tettem. Volt egy pont, ahol majdnem elsírtam magam. Sokat gondolkoztam azon, hogy mi, emberek milyen jogon öljük meg tömegesen az állatokat, írtjuk ki az erdőket és van, amikor egymást is. Én személy szerint nagyon szeretem ezt a témát mivel nem szeretnék olyan helyen élni, ahol nem mehetek el a közeli erdőbe túrázni, tele van az utca és minden élővíz szeméttel, és nem tudhatjuk, hogy milyen káros anyagokkal van tele az étel a boltban.” (Földi Hanna, 7.b)

 

„Az egész film megdöbbentett, mert igazán csak most szembesültem azzal, hogy az én generációmnak kell leállítani a természet pusztítását és ha nem tesszük, már a mi életünkben elkezd kihalni az emberiség. Az biztos, hogy ha sikerül építészmérnökké válnom, akkor csak úgy fogok építeni, hogy ne ártsak az élővilágnak.” (Kuti-Hajdufy Lóránd, 7.d)

 

 „Ahogy Mr. Attenborough beszél, szerintem mindenki komolyabban elgondolkozik azon, hogy vigyáz-e a Földre, ugyanez történt velem is. Nagyon határozottan, és meggyőzően beszél, tudom, hogy amit mond, az (sajnos) igaz. Miközben néztük a filmet, megfigyeltem, hogy szokatlanul nagy csönd van. Más filmekkel, videókkal ellentétben, amiket az osztályban nézünk, most mindenki csak csendben nézte a kivetítőt. Ez alapján gondolom, hogy másokra is olyan nagy hatással volt a film, mint rám, és ők is tenni szeretnének azért, hogy a Földünk a jövőben is lakható maradjon. Főként a fiatalságnak kell erre ráeszmélnie, hiszen nagyrészben rajtunk múlik, hogy a jövőben is itt tudjunk élni (persze az csak még jobb, ha az idősebbek is ráeszmélnek erre).” (Kertész Péter, 7.d)

 

Aki pedig esetleg kedvet kapott a gyerekek írásai alapján a film megtekintéséhez, már Netflix előfizetés nélkül is megtekintheti azt, az alábbi képre kattintva.

 

 

Írták: A Botev iskola 7. osztályos tanulói

Szerkesztette: Guzmits Viktória

 

  • /index.php/oktatas/diaktoll/665-simon-gergely-nyuszi